56pizsama

Valamelyik nap este nyolckor chateltem egy barátommal, aki kicsit irigykedve írta, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy az én gyerekeim már alszanak. Nem szerencsés, következetes! - válaszoltam. Egyetlen dolgot döntöttem el, még mielőtt gyerekem született volna, hogy minden porcikámmal azon leszek, hogy a fektetés ne nyúljon bele az éjszakába, mert a körülöttem lévő családok folyamatosan arra panaszkodtak, hogy a szülőknek nem marad egymásra idejük/energiájuk, mert a fektetés-felelős vagy bealszik a gyerek mellett vagy a ceremónia végére összetéveszthető a fölmosóronggyal.

szólj hozzá: 5 gyerek - 56 pizsama sorozat

Kérdezgették, hogy hogy érem el, hogy korán aludjanak, de sosem tudtam megfogalmazni úgy, mint az ötgyerekes anyuka ebben a videóban: a fektetést becélozva kell irányítani az egész napot, hogy mire eljön az alvás ideje, már minden részlet – lecke, vacsora, pisi, mese, miatyánk – ki legyen pipálva.
Egy adott gyerekszám után belejön az ember, gondolhatnánk, de az anyuka elmondása szerint még a tapasztalat se segít sokat, hiszen minden gyerek és minden igény annyira más. Ami döbbenetes, hogy ennek ellenére állítja, hogy az öt könnyebb, mint az egy. Nehéz eggyel, kettővel vagy hárommal? Hát hajrá, magyar anyák, magyar apák...!

Mikor az apuka már az előzetes telefonbeszélgetésünk alatt is mindig Jézusra terelte a szót a gyerekeiről, bevallom, nem volt nagy kedvem a forgatáshoz. Attól féltem, hogy mivel tőlem a vallásosság távol áll és ismeretlen, nem fogok tudni kapcsolódni hozzájuk, nem lesz közös nevező, tehát nem lesz élvezetes a végeredmény.

 szólj hozzá: 8 gyerek

A fenntartásom addig tartott, míg be nem léptem a ház ajtaján, aztán meg csak a folyamatos meglepődés: ha nem látom, nem hiszem el, hogy el lehet tartani egy tízfős családot egy ápolói fizetésből. Ha nem hallom maguktól az érintettektől, kötve hiszem, hogy önként és dalolva ássa föl egy – helyesebben nyolc – gyerek a veteményest. Az meg aztán tényleg eszembe nem jutott volna, hogy lehet mosogatás-megvonással szankcionálni.

Mikor jöttem el, az kattogott a fejemben, hogy bár elfogadónak és toleránsnak tartom magam, mégis mennyi sztereotípia van bennem. Nem teljesen mindegy, mi a mozgatórugó - Jézus, a babaillat-vágy vagy az, hogy ne fogyjon a magyar -, ha jól működik tőle a család?!

„Atti, fektessünk!” - ez a hangsúly, a meleg, kedves, fáradtságot jelző mondat egy életre belémégett. Viki, a kilencgyerekes anyuka számomra döbbenetes volt. Innen, három gyerek távlatából szemlélve a családot a több órás forgatás alatt végig egyik ámulatból a másikba estem. A humor, a vágható szeretet, a mégis végtelenül őszinte, árnyoldalakat beismerő és azt is elfogadó környezet szemmel láthatóan paradicsom a gyerekeknek.

szólj hozzá: 9 gyerek

Persze nincs kétségem affelől, hogy ha pár év múlva a most kiskorúakat kérdezem, akkor tudják majd sorolni a nagy család, a sok testvér árnyoldalait is, de valahogy mégis úgy érzem, hogy egy olyan gyerek nem fog egetrengető problémákkal pszichológusokhoz járni, akinek az anyja képes arra, hogy valódi türelemmel, elfojtott düh nélkül elfogadja, hogy egy sima hétköznap este – mikor másnap iskola, mikor korán kell kelni, mikor fáradt leszel, mikor mi lesz a többi kb. kétszáz foggal - a kilenc gyerekéből egy 27 percen keresztül mos fogat csak azért, mert olyan kedve van - máshogy fogalmazva: mert az valamiért fontos neki ott és akkor.

Origo székházhoz közeli (térben) kávézó, két férfi, egy nő és egy ötlet. Tíz család, ötvenhat gyerek - egy videosorozat. Munkacím: gyerekkel az élet.

Első fázis: ízlelgetés. Túl tág, nehezen megfogható/bemutatható téma, kell valami, ami mentén össze lehet hasonlítani a családokat. Az ébredés, a reggel indulása vagy a nap vége mindenhol kritikus, de mégis rituálék mentén mozgó - megvan a megoldás. De mi a célja a sorozatnak, mit akar igazából bemutatni? 1, 2, 3, stb, 11... Hmmm. Növekvő számsor... Hmmm. Több gyerek = több nehézség? A nő (nem mellesleg anya) hipotézise szerint nincs egyenes arányban a kettő. Tehát elsődleges cél ezt cáfolni vagy alátámasztani.