56pizsama

Rácz Zsuzsát, a Terézanyu könyvek íróját arra kértük, nézze meg az 56 pizsama sorozatból az egygyerekes családot – hiszen neki is egy lánya van -, és hasonlítsa össze a látottakat a saját tapasztalataival.

- Milyen hasonló dolgokat fedezett föl?

A férjemmel együtt néztük meg és többször felröhögtünk. Nagyon ismerős volt, elsőként például az, hogy a mi lányuk sem aludta át az éjszakát, gyakorlatilag az első három (!) évben. Csak azután volt rá hajlandó, hogy egy alkufolyamatba bocsátkoztunk, amikor is elvittük ünnepélyesen a vadasparkba, mert oda nagyon vágyott, utána megígérte, hogy aznap estétől már aludni fog. És lőn. De én mondjuk a mai napig úgy alszom, mint egy bagoly, egyik fülem mindig a gyereken.
A másik nagyon ismerős "az egyik évig nem mentem sehova" jelenség volt, bár én korán elkezdtem dolgozni, de Szofival kettesben nem nagyon mozdultunk ki a kötelező levegőzésen túl, mert egyszerűen úgy éreztem, hogy képtelen vagyok gyerekkel közlekedni ebben a nagyvárosban - vidéken nőttem fel és hirtelen iszonyú kaotikusnak és fenyegetőnek éltem meg a rengeteg autót meg embert, így kuksoltunk otthon. Bár én azt az időszakot szerettem, csak egy idő (kb. másfél év) után besokalltam tőle és nyilván a gyerek is unta már a fejemet - mi tagadás, nem vagyok egy kiköpött vándorcirkusz-anyuka -, de akkorra már jött a megváltó bölcsőde, amit szerencsére imád.

- Mit csinálnak Önök máshogy, mint a videóban látott család?

Az nyilván nagyon nagy különbség, hogy a férjem és én is szabadúszók vagyunk, sokat dolgozunk itthon, tehát sokkal többet vagyunk hármasban, ami egyrészt nagyon-nagyon jó, másrészt hamarabb megyünk egymás agyára. Nagyon kell figyelni meg rengeteget szervezni, hogy befejezzük addigra a munkát (legalább átmenetileg felfüggesszük), mire a lányunk hazaér és ne párhuzamosan próbáljunk melózni meg egymással lenni, mert akkor seperc alatt bekattanunk.

- Mi az, amit Ön a saját családi életéből, működéséből kiemelne, milyen nevelési alapelveik vagy megküzdési stratégiáik vannak?

A saját tér, saját idő lehetőségének megteremtése, vagyis az, hogy mindenkinek legyen lehetősége magában lenni, akár itthon, de lehetőleg el is menjen és másokkal is találkozzon. Mivel itthon dolgozunk, a mi univerzumunk hármunkból áll, és ez hosszú távon garancia arra, hogy az ember totálisan elszigetelődjön a külvilágtól. Nekem író emberként talán az a legnagyobb kihívás, hogy a gyerekemnek megmutassam, hogy a betűkön, a könyveken, a számítógépen túl is van élet, ami gyakran jóval szórakoztatóbb, mert a közösségi lét az egyik legklasszabb találmány a világon. Bár ahogy elnézem, ő ebben előrébb tart már, mint én, mert nagyon jó társaság jött össze a bölcsiben és persze ő a "motorja". Mi hozzá képest remeték vagyunk, de ezt nem szeretném továbbadni neki, mert jobb közösségben élni és dolgozni, de hát én az írással így jártam.