Talán az egyetlen család ők a tízből, ahol azt éreztem, minden teher fele-fele arányban oszlik meg a szülők közt, és a gyerekek is a koruknak és teherbírásuknak megfelelően segítenek. Lehet, hogy azért tűnt ez föl, mert nekem évekbe telt, hogy megtanuljam, hogy nem biztos, hogy azzal teszek jót, ha minden föladatot én oldok meg. Például ha a pici babát mindig én nyugtatom meg, akkor bár rövidtávon kevesebb a sírás, hiszen a papáknak is tanulni kell a gyerekezést, de mindig csak akkor fogok pisilni, ha lehet, sosem akkor, mikor kell. Ha este minden játékot én pakolok el a két éves gyerek után, akkor ez bár egyszerűbb, mint a gyerekkel közösen, de a vége az, hogy a 16 évesnek is én fogom kivinni a szennyesbe az alsógatyáját.
Ennél a hétgyerekes családnál minden napra be van osztva, hogy kinek mi a dolga. Aznap este, mikor ott voltam, az apuka főzött - náluk ez nem egyedi, de nem is mindennapos. Aznap ő olvasott mesét, míg az anyuka és a többi gyerek eltüntette a vacsoramorzsákat. Van beosztás is a hűtőn, de mégis volt az egészben egy lazaság, természetesség.
A másik, ami kívülről nézve egy igen jó alap lehet a gyerekneveléses hosszútávfutásához, hogy a szülők 20 éve minden évben nyaralnak kettesben egy hetet, ha épp nincs szopós kisbaba, ha van, őt viszik. És ez csak egy összetevője egy receptnek, a többi - ami szintén mind megfontolandónak tűnik - a videó végén hallható.
Utolsó kommentek