56pizsama

Ahogy ezt a videót újranézem, az első, ami beugrik: a játékos hangulat. Mikor a vacsora, a fektetés nemcsak arról szól, hogy hogyan legyünk túl a napon, hanem arról is, hogy hogyan érezzük benne jól magunkat. Ez - úgy tűnt nekem – leginkább az anya kreativitásán múlik, úgy zajlik a nap, ahogyan ő kitalálja. Ez nem jó vagy rossz, a legtöbb családnak megvan a bevált dinamikája, van, kialakult rendje, ki miért „felelős” - a nyúlnak a játékpénz-evés jutott.

szólj hozzá: 3 gyerek

Ez a háromgyerekes család egy újabb szín a fektetés-palettán. Az évek alatt változott náluk a rendszer, először volt a mindenkinyolckorágyban!, majd most, hogy nagyobbak lettek a gyerekek, akkor mennek aludni, mikor kidőlnek, így nem kell hajcsárkodni. Nem tudom, hogy az, hogy ez működik, szülő-, gyerek- vagy életkor függő, én csak egyszer próbáltam – hajnal négykor _én_ lefeküdtem aludni...

Ez a legboldogabb időszak! - hallottam ezerszer a kismama éveim alatt, és éreztem magam sokszor nagyon rosszul ettől a mondattól, hiszen persze, a legboldogabb, de akkor miért érzem esténként néha azt, hogy átment rajtam egy úthenger, miért sóhajtok egy erőtgyűjtőt reggelente az első gyereksírásnál?! A fönti mondat egy elvárás is: legyél mindig jól, hiszen most kell igazán boldognak lenned! Persze, persze, boldog vagyok, de azért megnyugtató érzés egy olyan sorstárs, mint az itt bemutatott négygyerekes anyuka, aki őszintén beszél arról, hogy ő is kiabál, ő sem ül le a legkisebbel vonatozni, ő is, ő is...

szólj hozzá: 4 gyerek

Nem azt mondom, hogy teljesen megbocsájtottam magamnak, amiért a 4,5 évesem a mai napig hadilábon áll az állathangokkal, de azóta nincs reggeli ébresztés, hogy ne ugrana be a videóban látható számok sora, és igencsak megnyugtató, hogy nem én vagyok az egyetlen győzelemre esélyes a gyereöltözzfellégyszíves-mantraversenyben.