Dés András vallomása a kétgyerekes hétköznapokról.


Amikor elolvastam a bevezetődet a kétgyerekes család videója kapcsán, egész meghatódtam magamtól, hogy ilyen szép gondolataim vannak. Ha nem tudtam volna, hogy az idézet tőlem származik, meg lett volna a véleményem az illetőről: Persze, persze, nagyon jól hangzik, ilyen okosakat én is tudok mondani, de mennyire más a valóság. Mert egy hajnali ébredés után, amikor a gyerekek már kora reggel kirobbanó formában mozgósítják legördögibb energiáikat, nem mindig vagyok képes adok-kapok játékot folytatni velük. Annak rendje és módja szerint kíméletlenül lecsapom a feldobott labdát. Sose gondoltam volna, hogy lesz olyan pillanat az életemben, amikor mínuszba hullik a kreativitásom és bármennyire szeretném (mert tényleg szeretném), hogy a helyzetet kreatívan, szellemesen oldjam meg, a katatón bambulás és az artikulátlan üvöltés között nehezen találok átmeneti megoldást. Természetesen továbbra is hiszek az idézet igazságában, és igyekszem eszerint is nevelni a gyerekeimet, több-kevesebb sikerrel. Számomra a szülői lét egyik legfontosabb tanulsága az, hogy minden folyamatos változásban van. Feleségemmel, Dórával rendszeresen elméleteket gyártunk fiaink működésével kapcsolatban, amiket aztán ezek a kis rafináltak mindig hamarosan megcáfolnak. Ha hagyom magamat, van rá elég energiám és kellő nyitottságom, tényleg sokat tanulhatok tőlük. Amikor együtt játszunk, nagyon résen kell lennem. A szörnyirtóknak hihetetlen, váratlan helyzeteket kell megoldani, a legszürreálisabb gépet kell megjavítanunk, az építőkockák bármikor bármivé átalakulhatnak. Vagyis nem szabad lecsapnom a labdát, fel kell nőnöm kreativitásban, nyitottságban a feladathoz és –mint a zenében- folytatnom kell az elindított szálat. Konfliktusok esetén is sokkal többre megyek azzal, ha játékosan próbálom megoldani a helyzetet, kreatívan vezetem rá a fiúkat a kívánt eredményre. Néha persze dilemma, hol kezdődjön a szülői szigor, amikor jön a „nincs mese, szót fogadsz és kész”, alkudozás nélkül. Azt hiszem, ezt ösztönösen érezzük, Dóra (az anyák) különösen, én meg hallgatok rá. És ha mi jókedvűek, kiegyensúlyozottak vagyunk, összhangban egymással, akkor a gyerekekkel is sokkal könnyebben megy minden.

 

(Itt megnézheti az 56 pizsama kétgyerekes családjának videóját.)