Valamelyik nap este nyolckor chateltem egy barátommal, aki kicsit irigykedve írta, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy az én gyerekeim már alszanak. Nem szerencsés, következetes! - válaszoltam. Egyetlen dolgot döntöttem el, még mielőtt gyerekem született volna, hogy minden porcikámmal azon leszek, hogy a fektetés ne nyúljon bele az éjszakába, mert a körülöttem lévő családok folyamatosan arra panaszkodtak, hogy a szülőknek nem marad egymásra idejük/energiájuk, mert a fektetés-felelős vagy bealszik a gyerek mellett vagy a ceremónia végére összetéveszthető a fölmosóronggyal.


szólj hozzá: 5 gyerek - 56 pizsama sorozat

Kérdezgették, hogy hogy érem el, hogy korán aludjanak, de sosem tudtam megfogalmazni úgy, mint az ötgyerekes anyuka ebben a videóban: a fektetést becélozva kell irányítani az egész napot, hogy mire eljön az alvás ideje, már minden részlet – lecke, vacsora, pisi, mese, miatyánk – ki legyen pipálva.
Egy adott gyerekszám után belejön az ember, gondolhatnánk, de az anyuka elmondása szerint még a tapasztalat se segít sokat, hiszen minden gyerek és minden igény annyira más. Ami döbbenetes, hogy ennek ellenére állítja, hogy az öt könnyebb, mint az egy. Nehéz eggyel, kettővel vagy hárommal? Hát hajrá, magyar anyák, magyar apák...!