Bárdos András gondolatai a gyereknevelésről.

Valójában négy gyerekem van, de a két nagyobb csak a hét egyik felében van itt, tehát átlagban kijön a három. Szóval: ennyi neveléssel töltött óra után már nem nagyon hiszek a nevelésben. Vannak bizonyos szabályok, valójában csak pár szabály, azok áthághatatlanok. A többi: rájuk van bízva. Két kisebbik gyerekem nyolckor megy fürödni, fél kilenc-kilenc körül alszanak. Nem is kívánnak többet, a mindennapos sport kifárasztja őket. Nagyobb gyerekeim, tizennyolc és tizenhárom évesek, nem kérdik, mikor menjenek ágyba. Én meg nem szólok bele.
Szerintem a nevelés legfeljebb terelés, az egyetlen működő módszer pedig a motiváció. Ha a gyerek nem motivált, legfeljebb félelemből tesz meg valamit, az meg nem az én világom. Nem keménykedem, kinevetnének. Viszont, ha motiváltak, ha értik, mit miért kell megtenni, könnyebb velük. Kisfiam sportol, érti, ha nem alszik eleget, nem tud másnap teljesíteni. Ez persze minden pillanatban magyarázatot igényel, a motiválás időigényes, olykor fárasztó, sőt, kiábrándító. De jobbat nem tudok.
(Itt megnézheti az 56 pizsama sorozat négygyerekes családjának videóját.)