56pizsama



Bárdos András gondolatai a gyereknevelésről.

Valójában négy gyerekem van, de a két nagyobb csak a hét egyik felében van itt, tehát átlagban kijön a három. Szóval: ennyi neveléssel töltött óra után már nem nagyon hiszek a nevelésben. Vannak bizonyos szabályok, valójában csak pár szabály, azok áthághatatlanok. A többi: rájuk van bízva. Két kisebbik gyerekem nyolckor megy fürödni, fél kilenc-kilenc körül alszanak. Nem is kívánnak többet, a mindennapos sport kifárasztja őket. Nagyobb gyerekeim, tizennyolc és tizenhárom évesek, nem kérdik, mikor menjenek ágyba. Én meg nem szólok bele.
Szerintem a nevelés legfeljebb terelés, az egyetlen működő módszer pedig a motiváció. Ha a gyerek nem motivált, legfeljebb félelemből tesz meg valamit, az meg nem az én világom. Nem keménykedem, kinevetnének. Viszont, ha motiváltak, ha értik, mit miért kell megtenni, könnyebb velük. Kisfiam sportol, érti, ha nem alszik eleget, nem tud másnap teljesíteni. Ez persze minden pillanatban magyarázatot igényel, a motiválás időigényes, olykor fárasztó, sőt, kiábrándító. De jobbat nem tudok.
(Itt megnézheti az 56 pizsama sorozat négygyerekes családjának videóját.)
0 Komment | 0 Reblog!

Dés András vallomása a kétgyerekes hétköznapokról.


Amikor elolvastam a bevezetődet a kétgyerekes család videója kapcsán, egész meghatódtam magamtól, hogy ilyen szép gondolataim vannak. Ha nem tudtam volna, hogy az idézet tőlem származik, meg lett volna a véleményem az illetőről: Persze, persze, nagyon jól hangzik, ilyen okosakat én is tudok mondani, de mennyire más a valóság. Mert egy hajnali ébredés után, amikor a gyerekek már kora reggel kirobbanó formában mozgósítják legördögibb energiáikat, nem mindig vagyok képes adok-kapok játékot folytatni velük. Annak rendje és módja szerint kíméletlenül lecsapom a feldobott labdát. Sose gondoltam volna, hogy lesz olyan pillanat az életemben, amikor mínuszba hullik a kreativitásom és bármennyire szeretném (mert tényleg szeretném), hogy a helyzetet kreatívan, szellemesen oldjam meg, a katatón bambulás és az artikulátlan üvöltés között nehezen találok átmeneti megoldást. Természetesen továbbra is hiszek az idézet igazságában, és igyekszem eszerint is nevelni a gyerekeimet, több-kevesebb sikerrel. Számomra a szülői lét egyik legfontosabb tanulsága az, hogy minden folyamatos változásban van. Feleségemmel, Dórával rendszeresen elméleteket gyártunk fiaink működésével kapcsolatban, amiket aztán ezek a kis rafináltak mindig hamarosan megcáfolnak. Ha hagyom magamat, van rá elég energiám és kellő nyitottságom, tényleg sokat tanulhatok tőlük. Amikor együtt játszunk, nagyon résen kell lennem. A szörnyirtóknak hihetetlen, váratlan helyzeteket kell megoldani, a legszürreálisabb gépet kell megjavítanunk, az építőkockák bármikor bármivé átalakulhatnak. Vagyis nem szabad lecsapnom a labdát, fel kell nőnöm kreativitásban, nyitottságban a feladathoz és –mint a zenében- folytatnom kell az elindított szálat. Konfliktusok esetén is sokkal többre megyek azzal, ha játékosan próbálom megoldani a helyzetet, kreatívan vezetem rá a fiúkat a kívánt eredményre. Néha persze dilemma, hol kezdődjön a szülői szigor, amikor jön a „nincs mese, szót fogadsz és kész”, alkudozás nélkül. Azt hiszem, ezt ösztönösen érezzük, Dóra (az anyák) különösen, én meg hallgatok rá. És ha mi jókedvűek, kiegyensúlyozottak vagyunk, összhangban egymással, akkor a gyerekekkel is sokkal könnyebben megy minden.

 

(Itt megnézheti az 56 pizsama kétgyerekes családjának videóját.)

0 Komment | 0 Reblog!

Kepes Andrást, öt lány és egy fiú apukáját kérdeztük a bő harminc év alatt gyűjtögetett tapasztalatairól.


A két legnagyobb lányom között 16 hónap a korkülönbség. Akkor az volt az elméletünk, mert az embernek az első gyerekeknél még van elmélete, hogy ez az ideális korkülönbség. Hiszen, amikor a kisebb születik, a nagyobbnak még nem alakult ki az “éntudata”, nem lesz féltékeny, azonnal “mitudatuk” lesz, mint az ikreknek. Ráadásul két kislány ilyen kis korkülönbséggel prímán eljátszik egymással. A legnagyobb lányom, azóta is neheztel, hogy azonnal ráküldtük a testvért, ki sem élvezhette a koncentrált figyelmet. Nem is nagyon játszottak egymással, annyira különbözők. Minél kevesebb gyereke van valakinek, annál inkább hajlamos az általánosításra, annál magabiztosabban igyekszik meghatározni, milyen egy-két-három gyerek, milyen egy fiú és milyen egy lány.

A második és a harmadik lányom között 15 év van, aztán 6-8 évente jöttek a többiek, köztük unokák, úgyhogy a családi összejöveteleken mindenkinek van játszótársa. Az unokák nagyszerűen eljátszanak a velük egyidős nagynénjükkel, és babáznak a nagybátyjukkal. Ma 6 gyerek, meg egyre szaporodó számú unokák boldog-büszke papája-nagypapája vagyok, viszont nincs elméletem. Öt lány és egy fiú után hovatovább már azt a kérdést is bárgyúnak tartom, hogy mi a különbség egy lány meg egy fiú között? Vannak szelíd, szemlélődő kisfiúk és fáramászó, karddal hadakozó kislányok, meg persze barbiebabák és égedelem srácok is. Minden gyerek, minden testvépár más. Lassan ott tartok, hogy még egy gyerek sem egyforma…


(Itt megnézheti az 56 pizsama sorozatból az azonos számú gyermekkel bíró család videóját.)

0 Komment | 0 Reblog!

"Nem vagyok egy kiköpött vándorcirkusz-anyuka" - Rácz Zsuzsa 1 pizsamája

Címkék: Nem tartozik hozzá címke

Rácz Zsuzsát, a Terézanyu könyvek íróját arra kértük, nézze meg az 56 pizsama sorozatból az egygyerekes családot – hiszen neki is egy lánya van -, és hasonlítsa össze a látottakat a saját tapasztalataival.

- Milyen hasonló dolgokat fedezett föl?

A férjemmel együtt néztük meg és többször felröhögtünk. Nagyon ismerős volt, elsőként például az, hogy a mi lányuk sem aludta át az éjszakát, gyakorlatilag az első három (!) évben. Csak azután volt rá hajlandó, hogy egy alkufolyamatba bocsátkoztunk, amikor is elvittük ünnepélyesen a vadasparkba, mert oda nagyon vágyott, utána megígérte, hogy aznap estétől már aludni fog. És lőn. De én mondjuk a mai napig úgy alszom, mint egy bagoly, egyik fülem mindig a gyereken.
A másik nagyon ismerős "az egyik évig nem mentem sehova" jelenség volt, bár én korán elkezdtem dolgozni, de Szofival kettesben nem nagyon mozdultunk ki a kötelező levegőzésen túl, mert egyszerűen úgy éreztem, hogy képtelen vagyok gyerekkel közlekedni ebben a nagyvárosban - vidéken nőttem fel és hirtelen iszonyú kaotikusnak és fenyegetőnek éltem meg a rengeteg autót meg embert, így kuksoltunk otthon. Bár én azt az időszakot szerettem, csak egy idő (kb. másfél év) után besokalltam tőle és nyilván a gyerek is unta már a fejemet - mi tagadás, nem vagyok egy kiköpött vándorcirkusz-anyuka -, de akkorra már jött a megváltó bölcsőde, amit szerencsére imád.

- Mit csinálnak Önök máshogy, mint a videóban látott család?

Az nyilván nagyon nagy különbség, hogy a férjem és én is szabadúszók vagyunk, sokat dolgozunk itthon, tehát sokkal többet vagyunk hármasban, ami egyrészt nagyon-nagyon jó, másrészt hamarabb megyünk egymás agyára. Nagyon kell figyelni meg rengeteget szervezni, hogy befejezzük addigra a munkát (legalább átmenetileg felfüggesszük), mire a lányunk hazaér és ne párhuzamosan próbáljunk melózni meg egymással lenni, mert akkor seperc alatt bekattanunk.

- Mi az, amit Ön a saját családi életéből, működéséből kiemelne, milyen nevelési alapelveik vagy megküzdési stratégiáik vannak?

A saját tér, saját idő lehetőségének megteremtése, vagyis az, hogy mindenkinek legyen lehetősége magában lenni, akár itthon, de lehetőleg el is menjen és másokkal is találkozzon. Mivel itthon dolgozunk, a mi univerzumunk hármunkból áll, és ez hosszú távon garancia arra, hogy az ember totálisan elszigetelődjön a külvilágtól. Nekem író emberként talán az a legnagyobb kihívás, hogy a gyerekemnek megmutassam, hogy a betűkön, a könyveken, a számítógépen túl is van élet, ami gyakran jóval szórakoztatóbb, mert a közösségi lét az egyik legklasszabb találmány a világon. Bár ahogy elnézem, ő ebben előrébb tart már, mint én, mert nagyon jó társaság jött össze a bölcsiben és persze ő a "motorja". Mi hozzá képest remeték vagyunk, de ezt nem szeretném továbbadni neki, mert jobb közösségben élni és dolgozni, de hát én az írással így jártam.

2 Komment | 0 Reblog!

Nagyobb, hosszabb - egész estés pizsama

Címkék: 56 pizsama

Összefűztük a tíz részt. Idő kell hozzá, hangot rá!

2 Komment | 0 Reblog!

Feedek

Címke felhő

Hirdetés

Olvasóim

Bódi Tamás mspoppy RosaRugosa Kutyavér képes géza lili80 RapElek 56pizsama IzBe Toscana

Naptár